Minden budapesti szenvedélybeteg ellátással foglalkozó szociális szervezet. Alap és szakellátást biztosítók egyaránt a munkacsoport tagjai.
A Hálózat közös szakmai műhelyt tartott „Önkéntesség a szociális szolgáltatásokban” címmel 2022. február 3-án. A szakmai műhelyen áttekinttettünk olyan gyakorlati tudnivalókat, hogy mit jelent az önkéntesség, mi jár egy önkéntesnek és mi nem, mi a különbség és mi a hasonlóság a kötelező közösségi szolgálattal, milyen adminisztrálási kötelezettségek vannak, hol lehet gyakorlati segítséget kapni e témában, stb. A műhelyen szó volt fővárosi jó gyakorlatokról, illetve a fővárosi szociális szolgáltatások önkéntesek fogadásának helyzetéről. A találkozó második részében, szekcióbeszélgetések zajlottak a résztvevők aktív hozzászólásával. A következő témákat dolgoztuk fel: önkéntes bevonása a szolgáltatás mindennapi működésébe; önkéntesek toborzása, szűrése, felkészítése, megtartása.
A közel 50 résztvevő körében egyöntetűen hangzott el, hogy a sikeres, tartós önkéntességhez az önkéntes és a szervezet céljainak találkoznia kell. Fontos az önkéntes felkészítése és mentorálása is. Az önkéntes által végzett tevékenységekhez szükséges kompetenciák egyértelmű tisztázása nem kerülhető ki. Az önkéntesek munkája során megjelenő klienssel kapcsolatos információkról a klienst támogató szakmai teamet tájékoztatni kell. Összefoglalóan hangzott el, hogy mindenképp előny, ha önkéntessel dolgozunk, viszont ehhez előbb a szervezet kereteihez kell illeszteni e tevékenységet, felelőst nevesítve. Több hozzászóló említette az önkéntes koordinátor fontosságát a fogadó szervezeten belül.
Az önkéntesség csak kiegészítő tevékenység lehet, amely segíti szolgáltatásokat, az azokat igénybe vevőket. Jellemzően az adománygyűjtés, a különféle mentálhigiénés programok, a szabadidő hasznos eltöltése, illetve a nem professzionális segítő tevékenységekbe vontak be önkénteseket a műhely résztvevői. Ezeket az önkéntesek által végzett tipikus tevékenységeket annyival egészítette ki a műhelyhez kapcsolódó online kutatás, hogy többen említették még az adminisztrálásban való segítséget, a szociális (társadalmi) kapcsolatok erősítésében játszott szerepet az önkéntesek esetében. Ezen túlmenően a válaszadók megemlítették, hogy tapasztalatuk az önkéntesek nagyobb rugalmasságot adnak a szolgáltatóknak és gazdagítják a (támogatási) lehetőségeket, illetve új támogatókat eredményeznek mind az ellátottnak mind az intézménynek, továbbá friss, új szemléletmódot hoznak magukkal, amely ösztönzőleg hat.
Egyébiránt az online kérdőívre válaszolók (akik mindössze 27-en voltak a közel 350 megszólított budapesti intézmény közül) háromnegyede jelezte, hogy szükséges lenne több önkéntesre. Akik megosztották tapasztalataikat, azok 2021-ben összesen 155 önkéntest fogadtak. Ez a 155 ember kicsit több 7200 munkaórát dolgozott az elmúlt évben. (Ezen felül ugyanezek az intézmények 108 fiatallal dolgoztak együtt az iskolai közösségi szolgálat keretében. Jellemző, hogy akik iskolai közösségi szolgálatosokat fogadtak, nagyobb valószínűséggel fogadtak önkéntest is.) A szociális szolgáltatásokban önkéntességet vállaló emberek közt domináltak az idősebb nők. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a COVID-19 hatása brutális volt – nagyon lecsökkentette az önkéntességet!
Azok számára, akik nem fogadtak (fogadnak) önkénteseket, elsősorban az jelent visszatartó erőt, hogy az egyéb leterheltségük mellett ez a feladat, „már egyszerűen nem fér bele”, illetve azt gondolják, hogy túl sok energiabefektetéssel jár, s nem látszik, hogy ez ténylegesen megérné.
Azok számára, akik folyamatosan, nagyobb számban fogadnak önkéntest (a 27 válaszadóból 5-en mondták azt, hogy 2021-ben 10 főnél több önkéntest fogadtak), illetve tartósan, magas óraszámban „alkalmaznak” önkénteseket (volt/van olyan – idős embereknek szociális alapszolgáltatásokat nyújtó – intézmény, ahol egy önkéntes átlagosan 250 munkaórát dolgozott tavaly) a legnagyobb kihívást az önkéntesek megtartása jelenti.
A jó gyakorlatként megosztott szociális szolgáltatások esetében három olyan tényezőt neveztek meg a kollégák, amely kulcsát adhatja a tartós, magas számú, elkötelezetten dolgozó önkéntes segítőknek: 1) a megfelelő feladat kiválasztása – önkéntessel való együttműködésben rejlő lehetőségek (képességek, kompetenciák, kapacitások, személyiség stb.) és az intézmény igényének felmérése, összeegyeztetése; a megfelelő önkéntes- ellátott/ ügyfél párok (!) megtalálása; 2) biztonságos keretek nyújtása – átbeszélt kompetenciahatárok, szükség esetén „váltás” új feladatra; 3) folyamatos visszajelzés (jutalmazás), az eredeti motiváció erősítése.
■ Az előadásban idézet Hajdú Kriszta: Jobbá tesszük- Önkéntes praktikum kézikönyv az alábbi linken elérhető:
■ A szakmai műhelyen Mátics Katalin az Újbudai Szociális Szolgálat vezetője számolt be a szenior önkéntes klub működéséről. A program során idős embereket önkéntesként vonnak be kortársaik szabadidős tevékenységeik támogatására. A program eljárásrendjét az intézménytől kérhetik el az érdeklődő kollégák. A dokumentum címe: ELJÁRÁSREND Az „Egészéges és aktív időskor” – Újbuda a gondoskodó város ”projekt fenntartási időszakára
“És rajta ki segít?”- egy több, mint 40 éves regény címe, mely talán először felhívta a figyelmet arra, hogy a segítő szakemberek is szüksége van támogatásra. Ezt a támogatást hazánkban leggyakrabban szupervíziónak nevezzük, azonban sok a félreértés e kapcsán. A május 6-i workshopunkon közel 50 szakember részvételével dr. Indries Krisztián az ELTE TáTK szociális munka szupervíziója képzésének vezetőjével, továbbá Falvai Rita, Selmeczi Lajos és dr. Petrovics László szupervizorok segítségével konzultáltunk a szupervízióról, az ezt övező tévhitekről. Összehasonlítottuk a Szupervízió különböző értelmezési kereteit, kiemelve azok előnyeit. A workshopon beszélgettünk továbbá a megfelelő vezetői hozzáállásról, a szupervízió etikai feltételeiről, mellyel a kollégák elő tudják segíteni a sikeres szupervíziós folyamatot.
A sikeres szupervízió nem egyszeri alkalom és nem -csupán- tűzoltás, hanem folyamatosan segít saját személyiségünk és szerepünk szétválasztásában, az egészséges kölcsönhatás kialakításában. Ahogy a szociális munka is egy szakma, nekünk is szakszerű segítséget kell kapnunk. A workshopon résztvevő szakemberek a külsős által biztosított szupervíziót megkerülhetetlennek tartották, még akkor is, ha rövid, gyors felmérésünkből arra következtethetünk, hogy fővárosi kollégáink számára csak (nagyon) korlátozottan hozzáférhető ez a szolgáltatás.
■ az ELTE TÁTK képzés alapjául szolgáló módszertanról
■ ELTE TÁTK szakirányú továbbképzések
■ Szupervízor szakirányú továbbképzés
■ Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társasága