“És rajta ki segít?”- egy több, mint 40 éves regény címe, mely talán először felhívta a figyelmet arra, hogy a segítő szakemberek is szüksége van támogatásra. Ezt a támogatást hazánkban leggyakrabban szupervíziónak nevezzük, azonban sok a félreértés e kapcsán. A május 6-i workshopunkon közel 50 szakember részvételével dr. Indries Krisztián az ELTE TáTK szociális munka szupervíziója képzésének vezetőjével, továbbá Falvai Rita, Selmeczi Lajos és dr. Petrovics László szupervizorok segítségével konzultáltunk a szupervízióról, az ezt övező tévhitekről. Összehasonlítottuk a Szupervízió különböző értelmezési kereteit, kiemelve azok előnyeit. A workshopon beszélgettünk továbbá a megfelelő vezetői hozzáállásról, a szupervízió etikai feltételeiről, mellyel a kollégák elő tudják segíteni a sikeres szupervíziós folyamatot.

A sikeres szupervízió nem egyszeri alkalom és nem -csupán- tűzoltás, hanem folyamatosan segít saját személyiségünk és szerepünk szétválasztásában, az egészséges kölcsönhatás kialakításában.  Ahogy a szociális munka is egy szakma, nekünk is szakszerű segítséget kell kapnunk. A workshopon résztvevő szakemberek a külsős által biztosított szupervíziót megkerülhetetlennek tartották, még akkor is, ha rövid, gyors felmérésünkből arra következtethetünk, hogy fővárosi kollégáink számára csak (nagyon) korlátozottan hozzáférhető ez a szolgáltatás.